Aktatáska
Egy aktatáska mélyére
rejtettem el minden emlékem.
Nem tehetek ellene,
ilyen egy álmodozó élete.
Nyughatatlan szemekkel
meredek a semmibe,
s egyszercsak a végtelen
formát öltött elöttem.
Átalakult a félelem
mely hasogatta szívemet,
s ábrándos kis kényelem
lett úrrá most lelkemen.
Most már megértem,
hogy miért is kell
elrejteni minden emléket
egy aktatáska mélyére.
Utolsó kommentek